Több mint fél évszázada világszerte széleskörű elégedetlenség veszi körül a pedagógiai rendszert. Ha azt akarjuk, hogy gyerekeinkből egészségesen fejlett személyiségű felnőttek váljanak, akik megállják a helyüket ebben a gyorsan változó világban, képesek arra, hogy a társadalom hasznos tagjaként boldog, elégedett életet éljenek, akkor újra kell gondolnunk, hogyan változtathatjuk a „tudásgyárakat” a lényeges (értékeken alapuló, motivált, fontosnak tartott) tanulás színhelyeivé.